tulajdonképpen..
2011 május 23. | Szerző: mezga |
Tulajdonképpen egy olyan helyen dolgozom, ahol elég sok fiatal ( 25+, 30+ ) nő van. Tehát nem bányában, nem kohászüzemben, nem egy tanyán, vagy autószerelő-műhelyben. De nem is szövőgyárban, divatházban, s nem is valami marketing, vagy hrrr-osztályon ( ahol általában sok sok nő van). De vannak szép számmal. Viszont új fiú vagyok, s nem vagyok érintkezésben, beszeélgetésben senkivel se. Meg persze miért is kéne pont a m.helyen ismerkedni? Ábrándozásra még éppen jó.
@malachi constant: akkor már jó régen szórakoztál … 🙂
@Kriszta: sziporkázni még csak-csak könnyű, de hosszú az út a franciaágyig, konyhapultig, stb. 🙁
Ilyenkor azon gondolkodom, hogy mennyi esélye van a hógolyónak a tűzben? Hiszen, ha áthajítod rajta – túléli. Vagy becsomagolni azbesztlabdába. Vagy 100x nagyobb hógolyót gyúrni, mint a tüzecske.
Tanítani? Látod, itt lehet leckéket venni.. :-))
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
A franciaágyig,konyhapultig, nem mindig hosszú az út,:)
Viszont,ha a stbit is szeretnéd ,na az már idő:)
Kedves Mezga!
Had mondjam, hogy mosolyt láthatnál az arcomon, ha épp látótávolságban volnánk. 🙂 Egy kis életet vélek felfedezni az írásodban mostmár 🙂 (no nézd csak lassan rímeket faragok!) Ismerkedni biztos fogsz ott is. Én is ismerem a munkatársaimat (bár nem túlzottan sok van belőlük), függetlenül attól hogy kívántam e őket megismerni vagy sem. Tudunk egymásról dolgokat. Ez a rendje. Azt hiszem 🙂 Vagy csak én vagyok túl kommunikatív, de ez meg a munkámhoz elengedhetetlen.
Minden esetre, én azt mondanám, folytasd így! Egy kis élet, egy kis mosolygás és poénkodás! És leszünk itt páran “beszélgetőtársak”, úgy vélem.
Üdvözöllek!